A diósdi barack ünnepe

Az alábbi cikk a diósdhéj című havilapban teljes terjedelmében nem tudott megjelenni, így ott csak egy rövidített változatban volt megtalálható. A teljes cikk és képanyag itt olvasható.

 

Interaktív kiállítás, játékos vetélkedők, barackos sütik versenye, lekvárkóstoló és még sok-sok élmény várta a diósdiakat 2018. július 21-én a Kék Géza Közösségi Házban és a Kápolna-kertben, a Német Hagyományőrző Egyesület szervezésében megrendezett Barackünnepen. A délután és este folyamán a Kápolnakerti Nyári Zenés Esték keretében Dósa Attila sváb harmonikás muzsikált, emelve a hangulatot és teljessé téve az élményt.

A régi időkre emlékezés és a hagyományok felidézése, megismertetése volt az elsődleges célja a Német Hagyományőrző Egyesület tagjainak a rendezvény megszervezésekor. A megnyitón a vendégeket az egyesület nevében köszöntő Lehr Emma sok érdekességet osztott meg a diósdi őszibarack-termeléssel kapcsolatban.
A Buda vidéki őszibaracktermő tájon – így Diósdon is – az őszibarack-termesztés kialakulása a filoxérapusztítást (gyökértetű, amely a szőlőállomány mintegy kétharmadát tönkretéve alattomos pusztítást végzett közel húsz évig) követő időszakra esett. A budai hegyek szőlőskertjei és a Budapest környéki szőlők kipusztulásával, a fajták megváltozásával, az egykor híres budai bor az ismeretlenség homályába veszett. Diósd szőlősgazdái is megkísérelték az újratelepítést – több-kevesebb eredménnyel. Az elpusztult, illetve megmaradt vagy újratelepített szőlők közé őszibarackfákat ültettek. Ezzel megkezdődött a község 1900-as évek őszibarack-termesztésének joggal híres időszaka.
Községünkben az első barackost 1898-ban Albitz Ferenc telepítette, aki a Sax-féle barackosban volt kertész. Ez a gyümölcsös a mai Eötvös utca jobb oldalán volt található. A gyümölcsfák a szőlőkben állottak, az őszibarackosok zöme a Téténnyel határos részen és a rádióadótól a falu felé eső területen létesült. Az 1920-as években, illetve a 30-as évek elején községünkben még kevés őszibarackos volt. A gyümölcsöt egyéni értékesítéssel, ún. kosarazással hordták hajnalonként a pesti Duna-partra, hogy ott a vásárcsarnoki viszonteladók, a „kofák” tőlük átvegyék. Ebben az időben még sok volt a nemesítés nélküli barack, a „kevendlich”.
A magyarországi őszibarack-termesztés fejlődése nagymértékben köthető Magyar Gyula (1884–1945) egyetemi tanár, a növénynemesítés kimagasló alakjának munkásságához, aki közel húsz évig Diósdon élt (egykori lakóházát emléktábla jelzi a Kossuth Lajos utcában). Diósdon és környékén ekkoriban majdnem minden kertben lehetett magról kelt termő fácskát találni, mert a lakosság próbaképpen meghagyta, felnevelte. Ha megfelelő volt, megtartotta. Magyar Gyula azonban keresztezéses nemesítést is folytatott. Így alkotta meg a Kései bronzos Elberta és a Magyar arany duráncia őszibarackfajtákat, valamint új nemesítési közt említhető a Diósdi félpapírhéjú mandula is. Magyar Gyula egykori munkahelye, a Kertészeti Tanintézet, ahol előadóként dolgozott és ahol korábban tanulmányait végezte maga is, ma már az ő nevét viseli (Magyar Gyula Kertészeti Szakgimnázium és Szakközépiskola).

    

Az idei Barackünnep programjainak előkészületei a kitűzött dátum előtt már két héttel megkezdődtek a lelkes egyesületi tagok, valamint a rendezvényt támogatók (Diósd Város Önkormányzata, Kék Géza Művelődési Ház és Könyvtár, valamint a Település-üzemeltetés munkatársai) segítségével. A kiállítási anyagok összeállításában, rendezésében köszönet illeti Natta Jánost (fotók rendezése), Versitsné Gabit (bábuk alapjának elkészítése), valamint Lehr Emmát, Nagyné Babit, Wágner Évát (kiállítási anyagok összeállítása), Völgyiné Évát, Virágné Borit, Bicskei Györgyöt (eszközök gyártása), Bogó Lászlót és Csomay Andrást (eszközök biztosítása). Rajtuk kívül a kiállítás lebonyolításában Dózsáné Aradi Gabi, Kőnigh István, Kandikó Rita, Bicskei Györgyné, Miklóssy Mariann, Varga Gyula, Mongné Béres Gizi, Mong Péter, Lakatos Adrienn, Tejfel Alexa és Tátrai Bernadett segítettek.

A rendezvény fő támogatói az Ingatlangenerál Kft., Tefala Kft. (Tóth György) és Tomcsányi Pál voltak, valamint köszönet illeti az Osváth cukrászdát, Bogár Róbertnét, Vida Sándort, Illyés Andrást, Pátrovics Bélát , Nagy Zsoltot és Völgyi Károlynét is támogatásukért.
A játékoknál elsődleges szempont volt, hogy a gyerekek játékosan megismerkedjenek az egykor barackot termelő diósdiak munkájával. A Kápolna-kertben felállított díszletek között így eljátszhatták a barackszedést és szállítást a gyűjtőbe, ahonnan biciklivel a piacra kerekezhettek és sablonnal osztályozhatták a gyümölcsöt. Az pedig, hogy mindez miként zajlott valójában régen, látható volt a közösségi házban kiállított fotókon.

 

A délután és este folyamán több mint 40 gyermek vett részt a baracktermelés ihlette játékokban. A versenyekben valamennyien nyertek, hiszen amellett, hogy jól érezték magukat, sokat megtudhattak Diósd, a régi diósdiak és a diósdi őszibarack múltjáról is. Helyezéseket tekintve első helyen végeztek: Takácsi-Nagy Ilona (barackszállítás kerékpárral), Benke Andrea (barackok szedése és gyűjtőbe szállítása), Gordon Izsák (célbadobás – avagy osztályozás sablonnal). Összesítésben Benke Kamilla lett a nyertes.
Az „Érik a barack” jeligére meghirdetett rajzverseny keretében szebbnél szebb rajzok készültek a helyszínen. A zsűri Benke Kamillának ítélte az első díjat, második helyen Kalmár Rozina végzett, Tompos Ákos pedig harmadik helyezett lett.
A „Hamvas barack” szépségversenyen lehetetlen volt eredményt hirdetni, hiszen minden induló gyermek (a lányok és az egy szem fiú) pont egyformán szép volt a közönség szerint (is). Így a kicsiknél mindenki első helyen végzett, a tiniknél Benke Andrea kapta a legnagyobb tapsot.

Meghirdettük a „Legfinomabb barackkal készült sütemény” versenyét is. Völgyi Károlyné Mascarponés barackos túró tortája lett az első helyezett és a különdíjas is egyben. Második helyen a Sáránics–Bencs páros Barackos ladien sütije végzett, a harmadik helyezést pedig Zaka Jánosné Barackos piskótája kapta. A jelenlévők a finom süteményeken kívül őszibarackot és baracklekvárt is kóstolhattak, a szomjukat meggyszörp oltotta.

 

A „Legnagyobb diósdi barack” versenyt egy 22 dkg-os barackkal Bogó László nyerte.
A szervezők a versenyeken indulóknak a szponzorok által felajánlott ajándékokkal köszönték meg a részvételt.
A kiállítás, a programok és versenyek mind-mind büszkeségünk, az egykor méltán híres, ízes, zamatos, hajdan több kiállításon díjat nyert diósdi őszibarack – az Amsden, Mayflower, Champion, Gyümölcskertek királynője, Duránci, Elberta, Triumph – körül forogtak, hogy ne csak az idősebb korosztály, hanem fiataljaink is tisztában legyenek vele, milyen kincseket őriz lakóhelyünk.
Reméljük mindenki jól érezte magát az idei Barackünnepen, melyről – a régi diósdiak és hagyományaink iránti tiszteletből fakadóan talán kissé terjedelmesre sikerült – beszámolónkat egy kedves anekdotával zárjuk, ajándékként azoknak, kik e cikket végigolvasták.
„1928-at írtak akkor, amikor Albecker Terike, mint kisiskolás, sok más társával együtt bérmálkozott, a szertartást akkor Shavoy Lajos székesfehérvári püspök végezte. Az ünnepség része volt éneklés és szavalat is. Terike csengő hangon, bátran szavalta a rá kiosztott verset, amelyre már nem emlékezik, de a következőre igen: A püspök úr, miután meghallgatta a verset, elismerésképpen »barackot nyomott« a kislány fejére, és megdicsérte: »Te olyan édes vagy, mint a diósdi őszibarack!« (Elmesélte a hajdani kisdiák: Mrázikné Albecker Teri néni – Görögné Horváth Katica gyűjtése)

A cikk írója Szendéné Kiss Nóra (aki maga is őriz egy diósdi barackgyűjtő fonott kosarat szeretett szomszédaitól, Manci nénitől és Jóska bácsitól – Hermann Margit és Bulla József már örökre elköltöztek tőlünk)
Fotók : Szendéné Kiss Nóra , Natta János

Tátrai Bori (Diósdi Német Hagyományőrző Egyesület ,szervezők nevében) adatok.

A cikk megírásához felhasznált források: Görögné Horváth Katalin: Az én Diósdom c. könyve; Kiss Zoltán: Élni és vállalkozni Diósdon c. kötete; valamint a diósdfa.hu honlap, Diósd Családtörténeti Archívuma

Vélemény, hozzászólás?