XX. sz. mozaik 5 : A kis libapásztor

Az 1910-es évek egyik napsütötte nyarán játszódott a történet. A Dióskerttel majdnem szemben lakott Hedvig a mamával és testvéreivel. Mint a faluban sokaknak, nekik is volt egy sereg libájuk. Ezekkel a libákkal történt meg az emlékezetes eset.
A gyerekek már az iskolai szünet örömeit élvezték volna, amikor a kötelesség közbeszólt. A mama kiment a szőlőbe dolgozni. A libákat a két nagyobb gyerekre bízta, Jani, Hedvig, hajtsátok át a libákat a Dióskertbe! Ujját intően felemelte Hedvig felé.
A libák semmi körülmények között se menjenek be a közeli kukoricásba! Tudjátok, a sarkon, a Schober mellett! Tegnap kidobolta a kisbíró, hogyha szabadon szaladgáló csirkét, libát elcsípnek a vetésben, azt bezárják a községi istállóba, és ki nem adják amíg a tulajdonosa le nem fizet húsz fillért minden elkapott darabért. Én nem akarok büntetést fizetni! Minden fillérre szükségünk van.
A gyerekek megértően bólogattak, majd beterelték a libákat a Dióskertbe. Telt-múlt az idő. Egyre nagyobb gyereksereg játszott önfeledten. Jani és Hedvig is szaladgált, kiabált, nevetett, mint a többi gyerek. Eleinte oda-oda néztek a libákra, de később a játék hevében megfeledkeztek róluk. Egyszer csak Hedvig sikongatni kezdett, Jani! Jani, nézd! A libák! Nézz oda!
Sírni kezdett. A libák gágogva szaladtak ki a kukoricásból. A kisbíró hajtotta őket. Egyenesen be a községháza udvarába. A gyerekek megszeppentek. Lesz-kapsz, ha a mama hazajön! Némi töprengés után Hedvignek felcsillant a szeme. Elindult a községháza hátsó ajtaja felé. Óvatosan kinyitotta az ajtót, s a libákat gyorsan hazaterelte. Kisvártatva fölszaladt a községházára, egyenesen a bíró úr szobájába. A községi bíró meglepetten nézett föl, hát te mit keresel itt kicsikém? Hedvig néhány könnycsepp kíséretében elmesélte a történteket. A bíró méltányolta a kislány bátorságát, becsületes vallomását. Kicsit talán sajnálta is az ijedt gyereket. Nem lesz büntetés ez alkalommal, de ha már olyan sokan játszotok a Dióskertben, akkor ezentúl mindig legyen valaki ügyeletes, hogy senki másnak a libái se egyék le a kukoricát. Megértetted? Hedvig megkönnyebbülve bólintott, lassan hátrált az ajtó felé, majd boldogan rohant haza. Jani, minden rendben van!

Megj.: Wagner József írását adom közre lerövidítve. Hedvig néni, József ill. a tavaly elhunyt kedves barátunk Wagner Mátyás édesanyja volt.