XX. sz. mozaik 11 : A becsület

1931-194o.

A becsület

Az 1930-as évek elején történt. Törékeny, filigrán kislány voltam. Egyik reggel az iskolában Kék Géza iskolaigazgató úr két kézzel felemelt, s lelkesen mondotta: – Ennek a kislánynak az apukája mentette meg tegnap a becsületünket. – Majd elmesélte hogyan történt.
A főszolgabíró úr ellenőrzésre érkezett a községházára. Az elöljárósági tagok ügyet sem vetettek rá. Egymás között trécseltek, pusmogtak. A főszolgabíró úr észrevette, hogy senki sem figyel rá. Megbántva kérdezte: – Uraim, mi ez a pusmogás?!
Valami módon meg kéne békíteni – suttogták az ott ülők. De ki meri? És hogyan?
Ekkor édesapám odalépett az asztalhoz. Vigyázzba „vágta” magát, szalutált: Vitéz Diósd József jelentkezem! Azért hallatszik suttogás, mert az elöljáró urak idős emberek, gyenge a hallásuk, egymástól kérdezik miről beszél a főszolgabíró úr. – Amaz lecsillapodva, emeltebb hangon folytatta mondandóját.
A becsület meg volt mentve.