Keresztek az út mentén
Újabb műtárggyal gazdagodott Diósd. 2007. szeptember 10-én délután, a Szent Gellért Hét programsorozatának részeként került felavatásra a Völgy és Határ utca kereszteződésében álló kereszt, amely a Búzaszentelő nevet kapta. Spéth Géza polgármester avatóbeszédében utalt az egykori szakrális műtárgy történetére, s a hajdani búzaszentelések mibenlétére. Köszönetét fejezte ki Tariné Orbán Zsuzsanna Határ utcai lakosnak a felújítás gondolatának felvetéséért, valamint a képviselő testületnek a megvalósítás lehetőségéért. Az avatóbeszéd elhangzása után Maklári István plébános felszentelte az újonnan elkészített, egyszerűségében is impozáns szakrális emléket. A hasáb alakú talapzaton Szűz Mária látható, a kisdeddel, a talapzat tetején kereszt a korpusszal. Az eredeti, roncsolt, sóskúti jellegű, durva mészkő oszloptöredékeket Szűcs László pomázi szobrász restaurálta, s készítette a domborművet, valamint a kereszten látható korpuszt.
Tekintsük át röviden a búzaszentelés történetét
A búzaszentelés a búzaföldek, a határ, a föld összes termésének megszentelése, azokra az Ég áldásának kérése. Pogány eredetű szokás, amelyet a római katolikus egyház átvett. Liberius pápa rendelt körmenettel egybe kapcsot ünneppé a IV. században. Napjául április 25-ét, Szent Márk evangelista napját jelölte meg.
Hogyan történt e szertartás Diósdon?
Az 1900-as évek első feléig még jelentos termőterülete volt a községnek. A „kis-iskola” helyén dióskert, azon túl pedig már gabona, kukorica, stb. művelés folyt. Az emeletes iskolával szembeni gabonaföldön mészkőkereszt állott. Fenti napon a reggeli misét követően, a pap vezetésével, egyházi zászlókkal, mindenszentek litániáját énekelve, imádkozva ide vonultak a hívok. A gabonatábla szélén megállva a pap a négy égtáj felé keresztet vetve megáldotta a föld termését. Majd a hívok közös imádkozása után a megszentelt, szépen sarjadó búzából az asszonyok, lányok néhány szálat letéptek, betegség, sorscsapás elleni védelemként imakönyvükben őrizték. Az 1950-es évek elején az akkori kormány betiltotta e körmeneteket. A szer-tartás bekényszerült a templomba. Jelképesen kis halom zöld gabonát terítettek le az oltár közelében, s folyt minden tovább a liturgia szerint. A politikai helyzet konszolidálódásával néhány éven át ismét lehetett határszentelést tartani. Ekkorra már a szóban forgó kereszt tönkrement, így a Sashegyi úti kereszthez vonultak a hívok. Későbbi években azután teljesen megszűnt a határban történő búzaszentelés. Több évtizede csak miseként él tovább e múlté lett szertartás.
Hasonló egyházi szertartások voltak a Keresztjáró napok körmenetei. Ekkor (áldozócsütörtök előtti hétfőn, kedden, szerdán) fagykár, jégverés, járványos betegségek elleni könyörgéssel járultak a hívok a település keresztjeihez. Ezek ( a nép nyelvén keresztek, valójában feszületek) felújítva, eredeti helyükön ma is láthatók: Zöldfa u.-Eötvös u. kereszteződése, Arany J.u.-Szabadság u. kereszteződése, Sashegyi u.- Hattyú u. kereszteződése. Mindhárom műtárgy helyi védettséget élvező emléke Diósdnak.