Homo ludens – a játszó ember

A legrégebbi diósdi színjátszási fotó, amely fellelhető volt a községben hiteles adat szerint 1925. június 5-én készült. A korabeli újság tudósítása alapján előadást tart a lakosságból alakult műkedvelő-társulat. A darab címe feledésbe merült, azt viszont tudjuk, hogy Kék Géza igazgató tanította be. Szereplő személyek diósdi lakosok voltak. Az akkori szereplők közül ma még ketten közöttünk vannak: Weigl Lajos bácsi községünk legidősebb polgára / 100. évében jár/ és Mihalek /Magos/ Béla úr, aki szintén már közeledik a 100. évéhez.

1928 vagy 1929 évben az óvodások előadásában a Hét Törpe került megrendezésre. Az előadást betanította Kékné Manciu Szilvia óvónő. Az előadásra, mint oly sokszor a Wéber vendéglő színpadán került sor. A szereplő gyerekek közül ma is sokan élnek idős felnőttként közöttünk, de sajnos vannak olyanok, akikre csak emlékezünk.

1932. évi bérmálás alkalmával az egyházi szertartás délutánján az iskolások egyfelvonásos jelenetet adtak elő a Wéber vendéglő színpadán. A jelenetet Grúber Jolán tanította be.

1934. Gyurkovics-lányok című iskolai előadás volt a Wéber színpadon. Betanította Grúber Jolán.

1937. Mária főhadnagy Az előadást a Schóber-vendéglőben tartották meg.

1939. Leányegyesületi előadás a Wéber-vendéglő színpadán. Betanította Holtspach Ödönné

1940. Az írógép meséje, A muzsikáló óra. A három-három felvonásos színdarabokat a Diósdi Árpádházi Szent Margit Egyesület tagavatási ünnepségén adták elő.

Diósd pezsgő kulturális élete a háború után is folytatódott. A szereplők továbbra is a falu lakosai, fiataljai voltak. A lakosság színdarabokat, adott elő, volt néptánc csoport. Emlékezetesek maradtak számunkra a szüreti felvonulások is..

Az 1960. -as években játszott Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darab népes szereplőgárdája közül még sokan élnek közöttünk.

Egy pillanatra emlékezzünk azokra is, akik már nincsenek itt.
Ezeket, a darabokat olyan általunk tisztelt emberek rendezték, akikre csak hálával tudunk gondolni. Mészáros József kultúrházvezető, Vörösmarty Margit tanítónő, dr. Füstér Géza.

Emlékezzünk meg azokról az emberekről, akik kis falunk kulturális életéért nagyon sokat tettek

Kék igazgató úr- így nevezte a falu apraja- nagyja Kék Géza gyémántdiplomás tanítót. Személye fogalom volt a településen. 1883-ban született Sárbogárdon. A tanítóképzőt 1903-ban végezte el, ekkor került Diósdra. Hét évig, mint tanító, 1910-tol 1943-ig iskolaigazgatóként dolgozott. /Közben körzeti iskola-felügyelő is./ Az első világháború idején rövid ideig katona, de végül is negyven éven át Diósd tanítója. Fáradhatatlan munkabírásával mindvégig a faluérdekeit szolgálta.

Elismerésre méltó munkásságot fejtett ki a tanítás terén, a Hitelszövetkezet, a Hangya, az Önkéntes Tűzoltó Testület megszervezésében és vezetésében. A Gazdák Biztosító Egyletének helyi képviselője, a Levente Egyesület főoktatója volt. Több éven keresztül látta el a kántori teendőket is. 1921-ben megszervezte a „Műkedvelő Gárdát”, amely a német ajkú lakosság között a magyar kultúrát volt hivatva terjeszteni. Általános vélemény, hogy emberszerető, művelt ember, kellően szigorú, jó tanító volt, aki szívügyének tekintette a falu felemelkedését. Lényét általános tisztelet és szeretet övezte. Életének 81. évében, 1964-ben halt meg.

Kék Géza felesége az Erdélyből származott Manciu Szilvia gyémántdiplomás óvónő volt.
Szilvi néni a lakosság emlékezetében óvodájáért élő, zárkózott, tartózkodó asszonyként élt,aki házukat ritkán hagyta el. Házuk a Kossuth/Fo/ utca 13-ban volt, ahol egy időben az óvoda is működött. Meghalt testvérének lányát vette maga mellé, s óvónőnek kitaníttatta.
A későbbiekben élte a falusiak mindennapi életét, baromfit tartott, virágokat, gyümölcsfát gondozott, jól sütött főzött. 83 éves korában, alig három évvel férje halála után 1967-ben o is elment.

Köztiszteletben álló házaspár volt községünkben Herbszt Mihály főjegyző és felesége a Felvidékről származó Mártonfalvi Süteő Mária gyémántdiplomás tanítónő. A főjegyző 1914-tol dolgozott Diósdon. Működése alatt létesült a falu villamosítása és a Hangya Szövetkezet. Hatvannyolc évi földi lét után, 1948-ban halt meg.

Felesége- Mária néni méltóságteljes, finom, szép úri asszony volt. Az 1920-as években már tanított Diósdon. A falusi kislányok szerették tanító nénijüket, csodálták tudását, szépségét.
A fiúk inkább a megfontolt, a tananyagot szigorúan megkövetelő tanító nénit látták benne, aki dicsért, de a rászolgálóknak „körmösöket” is osztogatott. A lakosság körében tartózkodó személyként, de jó tanítóként volt ismert, aki Diósdot igazán sohasem tudta megszokni.
1965-ben, 82 éves korában hunyt el.
A házaspár az Eötvös/Polonyi/ u.4. sz. épületben a Kotraschek-házban lakott.
A nagy U alakú épületről kitűnt, hogy jobb módú emberek építették.
Kotracsek Lipót és Károly Herbszt főjegyző első feleségének rokonai.
Mindketten az Operaház zenekarának tagjai voltak.

A Flórián szobor melletti sarokház volt a Grúber-ház. A papa Károly, Pesten jó nevű kávéházat üzemeltetett. A mama tehetős Schóber-lány volt. Jolán Pesten tanított.
Az 1930-as években Diósdon a lányokból alakult Szívgárdát vezette. A mozgalom keretében kulturális műsorokat rendezett, táncokat, színdarabokat tanított be.

1940 körüli években leányegylet működött Diósdon. Vezetője Holtspachné volt.
A férj dr. Újlaky Holtspach Ödön ügyvéd, Pesten fojegyző, Diósdon az egyházközség világi vezetője volt. A feleség mint a leányegyesület vezetője kulturális feladatokat látott el, többek között színdarabokat rendezett. A község felső részén nagy házuk volt, amelyet az idősebbek csak Holtspach-villaként emlegettek.