A sültkrumpli

Emlékem az 1930-as évek közepéről a következő: Több diósdi lánnyal együtt én is az érdi polgári iskolába jártam. Gyalog tettük meg az utat, az érdligeti Diósdi úton tovább, igyekezve a kilométereket rövidebbre venni. /A műút ekkor még nem épült meg./
A hideg téli időben jól felöltöztünk, de a kezünk bizony fázott. /Azokban az években még többnyire csak a leggazdagabbaknak volt lehetőségük kesztyű viselésére./ Édesanyám –s, más lányoké is- korán reggel héjas krumplit sütött a csikókályha sütőjében. Mi a tenyerünkben egy-egy szem meleg krumplit szorongatva róttuk a kilométereket. Már nem fázott a kezünk . Beérve az iskolába /hogy ne vesszen kárba, és, mert szerettük/ többek vágyódó tekintetétől kísérve megeszegettük kézmelegítőnket.

Elmesélte: Andorné Diósd Etus