XX. századi mozaik

Községünk polgára, Weigl Lajos bácsi századik életévét „tapossa”. Ez alkalom adta az ötletet, hogy hiteles adatok és a lakosság körében korábban gyűjtött elbeszélések alapján felidézzem Diósd lakóinak életét.

1901-1910 – Térkép helyett

Száz évvel ezelőtt Diósd központjában már álltak a közintézmények: községháza, templom, iskola, óvoda, a kocsma, állt a kápolna, a Szt. János- és Szt. Flórián-szobor. A ma is meglévő mély árkot (amelynek Felsőkútpatak elnevezése feledésbe merült) számos bővizű forrás táplálta. A település déli részén a Dióskert terült el. Nagyszerű játszótér volt. A fiúk fociztak, a lányok fogócskáztak az árnyas fák alatt. Évente szeptember előo vasárnapján ide sereglett a felnőtt lakosság is. A község elöljárósága hagyományosan e napon árverezte el a fák termését. Az árverést követő napok a dióveréssel (dióleveréssel), diószürettel teltek. A dióbetakarításban felnőttek és gyerekek egyaránt részt vettek. Egyébként is sok diófa volt a faluban. Házak előtt, utak mentén, mindenütt nagy becsben tartották. Ennek a területnek bizonyos folytatása volt a Kálvária-hegy (a lakosság nyelvén Hexenberg, Boszorkányhegy), a kis homokbánya (ahonnan a helyi lakosság szállíthatott építkezéseihez homokot), tovább a lapos részen a legelő, kisebb tavak, távolabb a nagy homokbánya terült el. A település nyugati részén, a Haide (Hád) alatti kőbányák üzemeltek. A Dióskert helyén ma a kis iskola és lakóházak vannak, a Kálvária helyén a Cooptim Kft. található (ma a Factory Kft. bérli az ingatlant). A kis homokbánya, legelő, tó a csapágygyár, majd a Daewoo területévé vált. A nagy homokbányában és kőbányákban évtizedekkel ezelőtt megszűnt a kitermelés.
Diósdot ebben az időben a Váli járás nagyközségei között tartották számon. A lélekszám 808 fo (zöme német anyanyelvű), a házak száma 173. A település öt utcából, északi részén szétszórt pincékből, pincelakásokból állott. A „Hád” alatt ugyancsak pincesor húzódott. Ezen pincék nagy része törökbálinti tulajdonban volt. Legrégibb utcanévként a Fő u. (mai Kossuth L. u.) ismeretes. A települést szőlőültetvények vették körül. Azonban az erős filoxérapusztítás miatt a lakosság kezdett áttérni az őszibarack telepítésére. Voltak a határban mandulások, fügeültetvények, kisebb gabona- és kukoricaföldek, s más gyümölcsfák, amelyek hazánkban megélnek.

Görögné Horváth Katalin