Régiekre emlékezve

A közelmúltban kezembe került A magyar ipar almanachja 1932. évi kiadása. Átnézve három diósdi iparkamarai tagot találtam benne. Íme:

„Albecker József úri és noi cipész m., Kossuth u. 30. 1909-ben Diósdon született. 1927-ben szabadult föl Tárnokon. Öt éven át gyarapítva szaktudását, 1932-ben saját erejébol lett önálló. Mint szakképzett iparost a helyi közönség látja el munkával, mellyel a legnagyobb elismerést érdemli ki.

Natta Lipót úri fodrász mester, gr. Zichy Jenő utcában született Diósdon, 1909-ben. Budapesten szabadult föl 1929-ben. Mint segéd is tanítómesterénél dolgozott. 1932-ben nyitotta meg Diósdon higiénikus berendezésű fodrásztermét, amelyet a helybeli közönség szívesen látogat.

Wittinger Benedek úri és noi cipész m. Wekerle u. (saját ház). Diósdon született 1879-ben, 1897-ben szabadult föl Budapesten. A fovárosban tíz évig nevesebb mestereknél, majd Kolozsvárott, Nagyváradon, Békéscsabán, Szolnokon dolgozott. Kétszer önállósította magát, utoljára 1921-ben. Munkáját a helybeli közönség dicséri. A világháborúban az orosz és olasz fronton harcolt. Kitüntetései: bronz vitézi érem és Károly csapatkereszt.” (Sajnos fényképet egyik személyrol sem tudtam felkutatni.)

Miért másoltam ki mindezeket? Mert úgy gondolom, kedves emlék a ma közöttünk élő leszármazottaknak, s az őket egykor ismerő idős generációnak, és nem utolsó sorban érdekes lehet ez a hetvenéves szövegezés azok számára is, akik nem ismerték ezen mestereket, de szívesen olvasnak a múltról.