Iparosok, kereskedők utcája
Az 1881. évi térkép szerint Diósd abban az időben a mai Kossuth L./régen: Fo u., Baross (Csapdi) u., Rákóczi (Andrássy) u. Apponyi u., József A. (Darányi) u. és az utóbbi háromtól (népies szólással: Első, Középső és Hátsó utca) északra elszórt présházlakásokból (összesen 148 házból) állott. Az 1900-as évekre az Apponyi u. az iparosok, kereskedők utcájává vált, s több évtizeden át az is maradt.
Apponyi u. 2. Tüzelőanyag-kereskedés Joász Gyula a II. világháború után a közeli Budatétényből települt át Diósdra. 3-4 évig (kb. 1950-ig) üzemeltetett itt tüzelőanyag-kereskedést. Ma lakóház talál- ható a helyén.
Apponyi u. 6. Tüzelőanyag-kereskedés Mihalek Ferenc az 1900-as évek első felében tüzifa és szénkereskedést tartott itt fenn. Ma családi ház van a telephelyén.
Apponyi u. 7. Kávéház, majd pékség és terménykereskedés: Az 1900-as évek elején az épület a Spiller család háza volt. Őket megelőzően kávéházat üzemeltettek benne. A szemben lévő sarki telek is a kávéházhoz tartozott. Ott kugli- (teke-) pálya működött. A gurítópálya maradványai még a 40-es években is láthatóak voltak. Zsidákovits János Diósdon született 1881-ben. Szakmáját Budapesten tanulta. Mint segéd Szegeden, Cegléden, Székesfehérvárott és Budapesten dolgozott. Vezető állásban is működött. 1907-ben Diósdon önálló pékséget nyitott, amely az Apponyi u. 13. sz. alatt üzemelt. Közben megvásárolta az Apponyi u. 7. sz. alatti házat, és átalakítás után, 1931-ben itt nyitotta meg pékségét és terménykereskedését. (Az átalakítás során találták meg a kávéházra utaló feliratokat, falfestést – ebből tudjuk, hogy az 1800-as évek végén kávéház volt e helyen.) A pékmester ellátta a települést és környékét friss kenyérrel, péksüteménnyel. Lovas kocsival (Mindler bácsi) és kerékpárral szállíttatta az árut a falubeli és az akkor diósdligeti (ma Érdhez tartozó) üzletekbe és a környék híres vendéglátóhelyeire: a Kaszinóba, az „Urasági” pincébe, a Lőtér kantinjába. A sütöde mellett igényesen (egyedileg készíttetett pulttal, polcokkal) berendezett üzlethelyiség volt, ahol a kenyeret és különböző pékárut lehetett vásárolni. A sütöde másik oldalán a terményraktár működött. Onnan szállították megrendelés alapján a házakhoz a lisztet és a zsákos takarmányt. Ugyanis abban az időben a faluban sok lovat, szarvasmarhát, sertést, baromfit tartottak. Közben fia (János) is mestervizsgát tett, s az államosításig, 1952-ig saját pékségükben dolgozott. A háború körüli években bérsütést is vállaltak. A lakosság egy része az otthon megdagasztott kenyértésztát, süteményt, olykor esküvők, nagy ünnepek alkalmával még a húst is a pékség kemencéjében süttette. Az itt sült kalács, bejgli, hús ízletesebb volt, s kevesebb munkával járt. A pékség ez idő tájt hírközlő szerepet is betöltött. Az itt összetalálkozó asszonyok elmondották egymásnak, ki jött haza a frontról, hadifogságból, kinek a családjában milyen esemény történt. Az államosítástól 1974-ig különböző néven sütőipari vállalat működött itt. Ez a pékség a legmodernebb technikájú üzemek egyike volt a járásban. Már víz- vezetékkel is rendelkezett; a vizet az udvari kútból vezették át. A falak és a kemencekülső higiénikusan csempézve volt. Ezekben az években a környező településekről jártak át pékek ide dolgozni. Miután az érdi kenyérgyár megkezdte nagyüzemi termelését, fokozatosan kiszorította a többi pékségeket. A területet 1974 után már csak raktárként használta a kenyérgyár. Ma: átépítve, de eredeti jellegét nagyszerűen megőrizve dr. Fall Andrea fogászati rendelője működik itt.
Görögné Horváth Katalin,
Wágner Mátyás
(Diósdi Hagyományőrző Klub)