Iparosok, kereskedők utcája 2. rész
Apponyi u. 8. Szatócsbolt Hanzer József Grazban született. Az I. világháborúban Szlovéniában volt katona. Ott ismerkedett meg feleségével, Simonisz Stefániával. A háború befejeztével Magyarországra jöttek, s Diósdon telepedtek le. Őszibarack-átvétellel, fuvarozással foglalkoztak. 1939-40-ben szatócsboltot nyitottak. A kis boltban minden megtalálható volt, ami egy falusi háztartásban szükséges. Nem is beszélve a sokféle cukorkáról. Erős, savanyú, diannás stb., s az ánizs ízu fekete „cipőfűző” cukor, amelyet lyukas 20 fillérért lehetett vásárolni, no, meg a krumplicukor. Számomra Hanzer néni és a krumplicukor összenőtt fogalommá vált. Kisiskolásként oda jártunk néhány fillérért vásárolni. Azóta bárhol veszem, a régi ízt nem tudom megtalálni. Talán nem is az íz változott, hanem régmúlt gyermekkorom teszi oly vonzóvá. Ma lakóház van az üzlet helyén, amely külsejében őrzi eredeti formáját.
Apponyi u. 11. Hentesüzletek Mihalek Fábián 1911-ben született Diósdon. Hentes és mészáros szakmáját Budaörsön tanulta. Ott volt segéd is. 1937-47. között Diósdon saját házukban hentesboltot üzemeltetett. Megbecsült, jó szakember hírében álló mesterember volt. Nagy gondot fordított áruja minőségére. (Például télen a Dunáról jeget hozatott, s azt nagyobb darabokban az Apponyi utca végén és a Schóber-üzletnél lévő jégveremben tárolta, hogy áruját mindig frissen tarthassa.) Lehetett kapni nála tőkehúst és egyéb hentesárut is. 1947-ben a politikai rendszer úgy hozta, hogy üzletét megszüntetni, s családjával elköltözni kényszerült. Szülőfaluját mindig szerette, s ezt fiaiba is átoltotta. Idővel visszaköltöztek Diósdra. Fiai családjaikkal ma is itt élnek.
Peyer Károly és családja a kitelepítések idején került Szlovákiából Magyarországra. Hentes lévén, a Mihalek-házban telepedett le, s az 50-es évek végéig (az államosításig) fenntartotta üzletét. Ma családi ház az épület.
Apponyi u. 13. Pékség, majd cipészmuhely 1907-1931 között Zsidákovits János péksége, majd az Albecker József-féle cipészműhely (ahol Fancsek József és Natta Ferenc, Franci bácsi is dolgozott). Ma az épület „csak” családi ház.
Apponyi u. 14. Plébánia, majd szeretetotthon A plébániaház egykori tulajdonosa s élete végéig szerződéses lakója Nagy Vilma (Barna Bernát neje) volt. Az épület 1927-ben már plébánia. 1973-ig laktak itt a település lelkészei. Az új parókia megépültével továbbra is egyházi tulajdon maradt. 1991-ben a mellette álló (Apponyi u. 12. sz.) ház megvételével – amely Balczer János (1809-1874), majd a Bleicher-család, azután Denkinger Géza tulajdona volt – megkezdődött a két házhelyet felölelo Szent Anna Szeretetotthon építése. Ma 21 lakásos, tovább bővülő, fejlődő intézmény. (Említésre érdemes, hogy udvarán ma is megtalálható az a 150 éves kút, amelynek felirata: Balczer Johann 1856.).
Apponyi u. 15. Hitel Szövetkezet és Hangyabolt, Népbolt Az 1927-ben megalakult Hitel Szövetkezet ezen épület egyik részében rendezte be irodáját. A központ egyik legerősebb fiókintézete volt. Elnök: Denkinger Lajos, ügyv. ig.: Kék Géza, könyvelő: Britvecz Jeno, pénztáros: Schneider Ferenc. Az épület másik részében az 1919-ben alakult Hangya Fogy. Szöv. boltja volt. Elnök: Kék Géza, ügyv. ig. és könyvelő: Szodoray Sándor, pénztáros: Zsidákovits (Zámori) István, boltvezető: Brakszatorisz Károly. Késobbi boltvezető 1943-49-ig, az államosításig a diósdi születésű Marton Gyula volt. O a tétényi Hangyaboltnál tanult, majd Diósdon kereskedősegéd, később boltvezető lett. Közben sorsa: katonaság, hadifogság, visszatérve rövid időre ismét a Hangyabolt. Az államosítás után a vegyesbolt Népbolt néven állami kézben tovább működött. Az 1989-es rendszerváltás után rövidebb-hosszabb ideig különböző személyek vegyes boltja volt. Ma Simon József sütödéje és pékáruüzlete található itt.
Görögné Horváth Katalin
Wágner Mátyás
(Diósdi Hagyományőrző Klub)