Franziska Milbich-Münzer: A Budai hegységbe kivándoroltak – A fekete erdeiek
Talán már csodálkoztak, hogy régóta nem hallattam magamról. De jó munkához idő kell vagy néha különleges alkalomra van szükség, hogy a származáskutatás nehézségein túllépjünk. Engedjenek meg egy kis kitérőt! 2008 novemberében az AKuFF-tag és a találkozó helyi szervezője Elisch Jánosné, Erzsébet meghívására Solymáron jártam. Több mint 14 év után látogattam el édesapám szülőfalujába, sok minden megváltozott ez idő alatt. A település szép fekvése és Budapest közelsége miatt igen népszerű lakóhely. Nagyon meghatódtam Elisch Erzsébet és János vendégszeretetétől és a találkozó tökéletes szervezésétől. Végre megismerhettem az ugyancsak AKuFF-tag Feketéné Ziegler Ágotát, akinek a segítsége nélkül soha nem lett volna ilyen sikeres Pilisvörösvár családkönyve.
Solymár betelepítéséről tartottam előadást, nem egyszerű a téma, mert ismereteim szerint az első 100 év anyakönyvei hiányoznak. Erzsi befogta az egész családját, mindkét fia tevékenyen segített, beszereztek minden szükséges kelléket és segítettek a program lebonyolításában. Így első este egy hatalmas solymári tömeg és a regionális televízió, valamint sajtó jelenlétében beszélhettem azokról a családokról, akik ezt a községet betelepítették. A hallgatóság számára sok új információval szolgáltam, elsősorban azzal, mert elmondtam, hogy sok frank telepes érkezett ide és hogy sokkal kevesebb Fekete erdőből származó élt itt, mint ahogy a szájhagyomány alapján gondolnánk. Egy idős asszony megkérdezte, hogy hány évre van szükségem az OFB Solymár elkészítéséhez. Kb. 10 évet adott még nekem, mert azt még megéri.
A következő nap aztán megismertem az AKuFF elnökét, Dr. Pencz Kornélt, feleségét Amrein Ilonát és kislányukat, névrokonomat Franziskát. Itt is tartottam egy előadást, népiképp rövidített változatot, egyébként mindkét nap magyarra le is fordították az előadásaimat. Egy igen szép kiegészítő program (templomlátogatás és tájház) és egy finom ebéd a szomszédos Pilisszentivánon tették teljessé ezt a harmonikus napot. Elisch Erzsi és Cservenyiné Marlok Magdolna, solymári tanárnő csodaszép népviseletükkel tették tökéletessé az összbenyomást.
Hazaérkezvén egyre jobban belemélyedtem a Nagykovácsi adatok feltérképezésébe, melyeket korábban lazábban és csak Solymárhoz és Pilisvörösvárhoz kapcsolódóan gyűjtöttem ki. Ez a település különösen a belső migráció miatt tarthat érdeklődésre számot, Pencz Kornél családja is itt telepedett le elsődlegesen. Solymáron és Nagykovácsiban még az is közös, hogy török idők óta a kálvinista Vattay grófok birtokában voltak.
Mint ahogy az lenni szokott, másodjára kicsit másképp tekintünk a dolgokra. Megtaláltam Elisch János családját 1741-1746 közötti születési bejegyzésekkel Nagykovácsiban. A lélekösszeírás szerint legalább 1747-ig itt élt a család és 1769-től Solymáron. De ezenkívül még egy ismerős nevet fedeztem fel, Andreas Mahlerét, Ursula nevű feleségével és Johanna és Katharina nevű gyermekeivel megtalálható a solymári lélekösszeírásban. Kétszer tűnt fel nekem Piliscsabán tanúként, és most szintúgy Nagykovácsiban. Hacker „Auswanderungen aus dem südöstlichen Schwarzwald zwischen Hochrhein, Baar und Kinzig insbesondere nach Südosteuropa im 17. und 18. Jahrhundert“ (HaSöS) c. könyvét átlapozva találtam egy Andreas Mahlert, aki Untermettingenből 1741-ben költözött Magyarországra. Ez a település, ma Ühlingen-Birkendorf része, a Steinatalban kb. 500-700 méter magasan fekszik. Solymárról szinte semmilyen származási helyre vonatkozó adat nincs, de a kevés közül egy Johann Lieberé és Katharina Albickeré az Endermettingenhez tartozó Löhningen/Tal. Ennek okáról sokat tanakodtam. Számomra a fő ok a kálvinista földesurakban keresendő. A telepesek toborzása ebben az esetben nemigen tetszhetett a szigorú valláspolitikájáról ismert osztrák uralkodóháznak, annál is inkább, hogy Vattay 1704-ben a magyar felkelők oldalán állt. De szemmel láthatólag a falvai számára talált egy praktikus megoldást. Befogadta az osztrák hadsereggel Belgrád 1690-es eleste után visszaáramló szerbeket és horvátokat, földet adott nekik és letelepedési lehetőséget. Solymár vonatkozásában találtam egy utalást egy katonai táborról, még mielőtt német telepesek jelentek volna meg itt. A más településekkel való lakosságmozgáson is megdöbbentem. Mi van a mögött az állítás mögött, hogy Nagykovácsit a Pilisvörösvárról áttelepültek alapították? Nagy valószínűséggel elégedetlen emberek és az okok olyan sokrétűek, mint maguk az emberek. Tehát a kálvinista földesúr szemével kellett körülnéznem, aki a birtokait nemcsak az állattenyésztéssel foglalkozó szerbekkel és horvátokkal népesítette be, hanem parasztokkal is, hogy a földeket műveljék meg. Nagy volt a konkurencia, különböző szerzetesrendek, melyek a birodalomban is képviseltetve voltak, a nagy magyar nemesi családok és mondjuk ki nyíltan, a császári család kedvezményezettjei próbálták az új telepeseket megszerezni. A Magyar Országos Levéltárban megtalálható a Vattay család archívuma, minden bizonnyal nagyon fontos feladat lenne ezen iratokat átnézni, de ez inkább – több okból is – történészi feladat. Az a véleményem, hogy Vattay Pál nagyon ravasz volt, de nem állítom, hogy tisztességtelen játszmát folytatott volna. Volt egy aduja, a csodálatosan fekvő falvai a Budai hegységben. Talán a fekete erdeiekre is jó benyomással volt ez, a dombok lágy vonulata, a Duna közelsége, feltehetőleg nem tűnt olyan idegennek. A fekete erdeiek kivándorlásának egy okát megtaláljuk Dr. Rüdiger Krügernek /Élet és túlélés a Fekete erdőben/ ebben a mondatában: „A mobilitás a fekete erdei embereknek nem alapvető jellemvonása, de e tény ellenére a szükség törvényt bont, a fekete erdeiek számára évszázadokig az idegenbe menés jelentette a kiutat egy olyan létezésből, mely az éhenhaláshoz sok volt, a megélhetéshez viszont kevés.”
A hiányos források ellenére találtam két ugyanazon egyházközségből származó családot Solymáron. Igen kíváncsi lettem, mert az Untermettingenből származó széles területen elterjedt Hasenfratz család, már 1693-ban először Pilisvörösváron, majd Száron telepedett le. Az volt a következő lépés, hogy az untermettingeni anyakönyveket leellenőrizzem, hogy az adataimat ki tudjam egészíteni. Bár mindkét név kihalt már Solymáron, szerettem volna, ha találok valamit a fekete erdeiekről. A már korán kivándorolt Hasenfratz családdal kapcsolatban nem sikerült újabb születési vagy házassági adatokat találnom, mivel az anyakönyvek ugyan már 1688-ban, a keresztelési bejegyzések 1689-ben kezdődnek, egy további lyukat jelent, hogy a házassági és halálozási adatok 1701-1729. júniusa között hiányoznak. Miután a születéseket és a házasságkötéseket átnéztem, micsoda meglepetés ért a halálozásoknál! Alig hittem a szememnek, a pap 1736-tól kivándorlók három nagy csoportját jegyezte fel, mint a plébániájáról való lélekszámcsökkenést. Ilyen nagyméretű, Magyarországra való kivándorlással még nem találkoztam eddig. Az untermettingeni plébánia bejegyzései a következő településeket és pusztákat foglalja magába: Untermettingen, Obermettingen, Endermettingen, mely a következő településekkel azonos: Hofwies, Löhningen/Löhlingen, Muhren, Rassbach, Scheuren, Vallis/Tal így szerepel az anyakönyvben. De az igazi megdöbbenés csak ezután jött, amikor is több kivándorlót megtaláltam a feljegyzéseim között. Következzenek az anyakönyvi bejegyzések, majd pedig azok a személyek, akiket kutatótársak segítségével feldolgoztam. Végezetül 66 személyről írt a plébános, akik kivándoroltak. Ezek a kivándorlók szerepelnek a halotti anyakönyvekben:
1736. szeptember 17. in hungariam emigraeres sequentes
Johann Geng felesége Maria Aichkorn
Gyerekek
Josef, NN (A név nem olvasható a behajlított belső oldal miatt), Johann, Maria, Martin
Mathias Gintert felesége Barbara Aichkorn Obermettingenből
Nőtlen ifjak Anton Meyer, Josef Kessler Rassbachból
Ursula Reiser özvegy lánya Magdalena Jäger Hofwiesből
1737. március 4. személyek
Thomas Kessler felesége Magdalena Alletag
gyerekek
Anna, Maria, Katharina
Johann Gißi felesége Johanna Erni
gyerekek
Maria, Anna, Johann, Esther, Anton + NN esetleg Katharina (A név nem látható a behajlított belső oldal miatt)
Josef Meyer felesége Katharina Flüger
gyerekek
Maria, Martin, Magdalena, NN (A név nem olvasható a behajlított belső oldal miatt)
Basilius Mahler felesége Maria Schwarz
gyerekük: Veronica
Barbara Schwarz
Konrad Gißi felesége Eva Schmidler
gyerekek: Mathias, Josef
Magdalena Kessler, fia Michael
Georg Gißi felesége Anna Hermann
Georg Ginter felesége Maria Binkert
gyerekek: Jakob, Mechthild, Katharina, Anna, Agatha
Juvenis Johann Gintert omnes Obermötting
Bernhard Albicker felesége Maria Ofterdinger Muhren
Gyerekek: Salome, Johann, Mathias, Bernhard, Johann, Josef, Anton, Ambrosius, Maria, Magdalena
Civili mortua abierunt in hungariam abierunt sequentes
1740. március 6.
Andreas Mahler felesége Ursula Alletag
Mathias Meyer menyasszonya Katharina Köhlin ex Weizen
Johann Martin Süß Eschbachból (megjegyzés, ma Waldshut-Tiengen része) menyasszonya Salome Gißi , item solutes et pudices pudicus juvenis Josef Mahler, et nec non virgo Ursula Albicker ex Hofwies
Geng, Johann, a kivándorlók Johann Geng és Maria Aichkorn fia
*1723.04.15. Muhren keresztszülők: Josef Kromer + Maria Ofterdinger
szüleivel 1736.09.17. előtt vándorolt ki
I. oo 1746 előtt
NN Magdalena* kb. 1730.01.29. + 1763.01.29. Etyek (forrás Günter Nuss)
II. oo 1763.08.29. Etyek
NN (Tutika), Anna Maria
Süß, Johann Martin *kb. 1712 +1745.12.09. Nagykovácsi
Eschbachból (ma Waldshut-Tiengen)
I. oo 1740 után, hely ismeretlen
Gisi, Salome *1715.12.30. Untermettingen
+1767.04.05. Pilisszentiván
Adam Gisi + Maria Weiler lánya Untermettingen
1. Nikolaus *1743.04.28. Nagykovácsi
2. Martin *1746.03.02. Nagykovácsi
II. oo 1749.08.19. Nagykovácsi
Lichert, Adam
III . oo 1760.01.27. Pilisszentiván (forrás OFB Pvrv)
Ostheimer, Adam
Mahler, Andreas *1708.05.03. Endermettingen
+ 1759.11.12. Leányvár (forrás Martin Schuster)
I. oo 1737.02.17. Endermettingen
Geng, Ursula virgo (a születéseknél Ursula Alletag)
1. Demetrius *1738.05.28. Endermettingen
2. Johanna *1740.05.10. Endermettingen
3. Katharina *kb. 1743 feltehetőleg Solymár
II. oo NN, Katharina
4. Anna Maria *kb. 1747
5. Katharina *kb. 1749
6. Michael *kb. 1753
Mahler (Maller), Josef
*1720.06.08. Endermettingen Johann Mahler + Ursula Erni fia
oo 1747.01.24. Nagykovácsi Tanúk Josef Geiselhard +Andreas Mahler
Mersch, Susanna * 1727
1. Maria Magdalena * 1762.06.16. Nagykovácsi
2. Michael * 1767.09.28. Nagykovácsi
Liber, Johann * 1714.11.15. feltehetőleg Georg Liber + Anna Beringer fia
oo 1746.01.16. Endermettingen
Albicker, Katharina Hans Georg Albicker lánya
1. Christina *1744.06.01. Löhningen törvénytelen
2. Ignaz *kb. 1746
3. Johann *kb. 1751
Albicker, Johann Georg *1712.03.12. Endermettingen +1759.08.13. Nagykovácsi
Johann Albicker + Maria Bernauer fia
I. oo 1737.01.27. Endermettingen
Hasenfratz, Mechthild *1712.09.07. Rassbach Johann Hasenfratz + Ursula fia
1. Elisabeth *1738.09.03. Nagykovácsi
2. Maria *1740.12.09. Nagykovácsi
3. Johann Georg *1742.09.10. Nagykovácsi
4. Elisabeth *kb. 1745
II. oo 1759.11.27. Nagykovácsi
Oxenmayer, Johann
Mayer, Josef *kb. 1683
I. oo 1720 előtt
Albicker, Fides
1. Martin *1720.11.10. Untermettingen oo 1752.01.27. Nagykovácsi Barbara Hiller
2. Magdalena 1723.04.15. Untermettingen
II. oo 1733.06.14. Untermettingen
Flüger, Katharina * kb. 1697 Birkendorf +1762.05.09. Nagykovácsi
3. Johann *1734.12.13. Untermettingen
4. Anna *1739.02.23. Nagykovácsi
Albicker, Bernhard *1695.09.18. Endermettingen Thebus Albicker + Ursula Malzacker fia
oo 1717 előtt
Ofterdinger, Maria
1. Nikolaus Melchior * 1717.06.20. Scheuren
2. Salome *1718.10.09. Untermettingen
oo 1740.02.04. Nagykovácsi Ignaz Weber * kb. 1719
3. Johann * 1719.11.16. Muhren oo NN, Theresia 1748-as lakóhely Budajenő
4. Maria * 1720.10.02. Muhren
5. Maria * 1723.06.01. Untermettingen
6. Mathias * 1724.04.07. Untermettingen
7. Josef *1725.06.22. Untermettingen
8. Magdalena *1726.02.15. Untermettingen
9. Bernhard *1728.05.20. Untermettingen 1747-ben szolga Torbágyon oo 1767.03.02. Etyek Gruk, Brigitta (forrás Günter Nuss)
10. Martin *1730.06.24. Untermettingen 11747-ben szolga Torbágyon
11. Anton Eremita *1733.01.27. Untermettingen Scheuren
12. Ambrosius *1735.04.09. Untermettingen anyakönyvi bejegyzés – kivándorlás 1738
Geng, Katharina * 1719.11.18. Löfling + 1752. május előtt Johann Geng + Anna Lieber lánya
1743.01.07-én Andreas Mahlerrel Magyarországra megy
I. oo 1744.07.06. Nagykovácsi Tanúk Simon Rieger + Adam Koch.
Prettner, Georg +1746.03.31. Nagykovácsi
II. oo 1746.08.07. Nagykovácsi Tanúk: Simon Rieger + Josef Frank
Schuck, Johann Michael
Ezek a kivándorlók megtalálhatók Hackernél HaSöS, mivel úgy tűnik, hogy St. Blasien minden kivándorlási kérelmet engedélyezett. Az egyes személyek mellett a pénzösszegeket is feltűnteti, melyek nem éppen jelentéktelenek. Egy ellentmondás feltűnt Andreas Mahlerrel kapcsolatban, egyszer a fél ház eladása (210 fl) feleségével, Ursula Genggel 1741.02.17-én és Johann nevű gyerekük. Amikor az anyakönyveket átnéztem, csak egy Andreas Mahlert találtam és tényleg a virgo Ursula Genggel való házasságkötését, a gyerekek születésénél mindig Ursula Alletagnak hívják, Johann viszont Johanna. Több magyarázatot is el tudok képzelni, mi családfakutatók gyakran tapasztalunk hasonlót. A felsorolt, velük utazó ifjú Andreas Mahler unokaöccse, Johann nevű testvérének a fia. A következő meglepő Hacker-bejegyzés Andreas Mahler visszautazása Untermettingenbe (1742.12.31.) Johann nevű testvérének a halála után az öröksége kifizetése miatt. Feltételezem, hogy itt az unokaöccse örökségét hozza el, a viszaúton vele tart Katharina Geng, aki 1744-ben Nagykovácsiban hozzámegy Georg Prettner özvegyemberhez és 2 évvel később megözvegyülten Johann Michael Schuck felesége lesz. Johann Lieber, aki csak az első gyerek születése után másfél évvel tudta Katharina Albickert elvenni, ezért pontosan tudja, hogy hová megy Magyarországra és ezt a kivándorlási kérelmében meg is adja. A Zsámbék, Budaörs és Törökbalint családkönyvekben még évekkel később is találunk kivándorlókat Untermettingen/Endermettingen környékéről. Itt vannak az Albickerek, akik Magyarországon Albekerek lesznek és a Hasenfratzok is jelentősen képviseltete vannak. Ezenkívül az 1693-as korai kivándorlásnál nemcsak Felix Hasenfratz és felesége Frau Agatha Weisenberger szerepelnek, hanem még többen, lehetséges, hogy ők is a Budai hegységben jelennek meg.
Végezetül még annyit, hogy az Untermettingeni anyakönyvben az 1740-ben kivándoroltaknál szerepel Andreas Mahler magyarországi halálának utólagos +1760 bejegyzése, valójában 1759.11.12-én hal meg Leányváron. A kivándorlók és a szülőhelyük közti kapcsolat még évtizedekig fennmaradt. Ezek a valójában igen kicsi dél-fekete erdei települések hosszú időn keresztül adtak kivándorlókat Magyarországnak. Mint ahogy itt is látjuk, valójában családok, illetve szomszédok kivándorlásról van szó, ezért feltételezhetjük, hogy a többi, eddig nem fellelt személy is a környéken, a Budai hegységben található meg. Úgy vélem, hogy néhányan Torbágyon telepedtek le, ha azonban Solymárra érkeztek és a pestis áldozatai lettek, akkor ezt sohasem fogjuk megtudni.
Azonban van még néhány fekete erdei a tarsolyomban és remélem, előre várják a következő számot a folytatással.
A szerző címe:
Franziska Milbich-Münzer, 76297 Stutenseee, Sterntalerstr. 52, 07217-856817
franmil@web.de