Az őszibarack

Egyes adatok szerint Kínában már kétezer évvel ezelőtt is ismerték és terjesztették az őszibarackot. Kínán kívül Japánban terjedt el, és honosodott meg legjobban. Afrikában, Ausztráliában, Dél-Amerikában is kedvelt gyümölcs. Az Újvilágba Amerika felfedezői és első meghódítói vitték át. Európában való meghonosodásának ideje az időszámításunk előtti negyedik évszázadra tehető.

Délről (Itália, Franciaország) jött növény. Az őszibarack nálunk nem rég honos. Valószínű, hogy az ősmagyarok ezt a gyümölcsöt nem ismerték, hanem itt találkoztak vele, mai hazánkban. Tény azonban, hogy a XVI. században már ismert és termesztett növényünk volt. Nincsenek adatok az őszibarack pontos származásáról hazánkban. Valószínű, hogy főképpen az első fajták balkáni köz- vetítéssel jutott el hozzánk. Azonban számos eredeti őszibarackfajta keletkezett nálunk, és ezek fenn is maradtak.

A XVII. században nagy tömegben francia fajták, a XIX-XX. században pedig foképpen amerikai fajták terjedtek el nálunk. Az oszibarack botanikai neve Prunus persica. Neve legtöbb európai nyelven a „persica” szóból ered. Ez változott magyar nyelven braszk, baraszk, barackra. „Oszinek” csak a XVIII. században kezdték emlegetni.

Mikes Kelemen törökországi leveleiben találunk erre utalást. „Rodostó, 16. septembris 1750. …Körtvély, alma, szilva nincsen, hanem a sok oszibarack, a sok két- háromféle dinnye, kivált most az oszi dinnye, amely decemberben is tart.”

Így történt, hogy a nyáron érő barackot „őszinek” nevezzük.

(Forrás: Mohácsi Mátyás: Az őszibarack)