Dr. Magyar Kálmán – Visszaemlékezés Diósd első világháborús katonáira, Wagner Ferencre és Karl Bélára

Dr. Magyar Kálmán Érd szülötte, neves régész, rendszerváltó politikus, számos tanulmány szerzője, szakmai és társadalmi elismerések birtokosa, több község díszpolgára, nemzetközi konferenciák előadója. (Munkásságának méltatása részletesen az alábbi elérhetőségen olvasható: http://www.somogy.hu/index.php?cid=2353)

Írásából nemcsak családjának diósdi gyökerei bontakoznak ki az olvasó előtt, hanem az a folyamat is, ahogyan az elso világháború emberi sorsainak fonalából szövodik a történelem szövete.

Visszaemlékezés Diósd első világháborús katonáira,

Wagner Ferencre és Karl Bélára

(Részlet dr. Magyar Kálmán családi krónikájából)

Előszó

A diósdi háborús krónika és a róla szóló rövid elbeszélések szerint 150-en vonultak be és indultak el katonaként Diósdról 1914. augusztus elején. Köztük harminchárman a háborúban elestek. Diósdon az ő emlékükre ültetett harminchárom fa viszont napjainkra már teljesen elenyészett. Ezért a száz éve meghaltak nevét és így az emléküket ma már jól látható helyen csak a templom előtti hősi emlékmű őrizte meg. Róluk azért beszéltek nekem többször is az anyai déd- és nagyszüleim: Wagner Ferencné, született Poizl Mária, és legidősebb leánya, Karl Béláné, született Wagner Julianna. Közülük az egyikük a férjét, míg a másikuk az édesapját veszítette el az említett nagy háborúban.

Dédnagyanyám hívására évente mindig elmentünk Érdről a szeptemberi diósdi búcsúra édesanyámmal, özv. Magyar Kálmánnéval, a Diósdon 1921-ben született Karl Júliával. A csapágygyár közelében lévő Wagner-ház belső szobájának falán legelőször a barna keretes, megfakult katonaruhás mellkép, a háborúban meghalt családfő, Wagner Ferenc képe fogadott. A hősi halott felesége, az 1917-től özvegy anyai dédnagyanyám és még az 1980-as években is ott élő leánya, Mária látott vendégül bennünket nagy szeretettel. A búcsúi ebéd után velük együtt mentünk el a közeli templomkertbe, az árusok sátraihoz, a búcsúi forgatagba. Én, az akkori kisdiák, az ott kapott huszár csákóval a fejemen és karddal a kezemben álltam meg előbb még csak bámészkodni, majd később talán már inkább tisztelegni is a hősi emlékmű előtt. Mindig odamentem ehhez a megfakult kőoszlophoz, ahol dédnagyapám, Wagner Ferenc is szerepelt a harminchárom feljegyzett hősi halott neve között.

Wagner Ferenc és családja rövid története¹

Az első világháborúban hősi halált halt anyai dédnagyapámról, Wagner Ferencről viszonylag kevés forrás szól. A családi irattárban megtalálható a születési- és a házassági anyakönyvi kivonata és a keresztlevele másolata.² Vele kapcsolatban ennél több dokumentummal jelenleg a Diósd Családtörténeti Archívuma sem rendelkezik.³ Wagner Ferenc keresztlevele szerint 1872. február 17-én született és két nappal később meg is keresztelték római katolikusnak.⁴ Szülei a Diósd 25-ben lakó id. Wagner Ferenc és Póz Katalin voltak. Keresztvíz alá pedig az ugyancsak diósdi Láng Lipót és Láng Magdolna tartották. Az 1944. június 18-án, Diósdon kelt Házassági Anyakönyvi kivonat 6. számú másolatában⁵ nemcsak a 25 éves korukban, 1896. május 25-én egybekelt ifj. Wagner Ferenc kőművessegéd és arája, Poizl Mária szőlőműves szerepel, hanem szüleik nevét és foglalkozását is feltüntették.⁶ A polgári esküvőt a faluban nagytekintélyű tanítómester és jegyző Fusz József, az állam itteni törvényes képviselőjeként hitelesítette. Úgy, hogy a hivatalos iraton még azt is lejegyeztette: „felolvastatván német anyanyelvükön megmagyarázva helybenhagyatott és aláíratott”. Első gyermekük, Anna (Julianna) 1898. február 5-én született.⁷ Azután 1909-ig kétévente születtek meg a gyermekeik. Az említett Anna (Julianna), vagyis az anyai nagyanyám után Ferenc, majd Vilma, József, Imre és végül Mária.⁸ A falusi iparoscsaládok szokásrendje szerint a fiúk a nagyapa és az apa foglalkozását követték. Így lett Ferenc ácssegéd, míg József kőművessegéd. Az 1914-ben frontra került apa helyett a legidősebb leánygyermek, jelen esetben a nagyanyám 16 évesen varrónőként vált a család fenntartójává. Szinte elképzelhetetlen így az a tragédia, amit átélhetett a Wagner-Poizl család, amikor a 45 éves családfő 1917. december 31-én az olasz fronton hősi halált halt.⁹

Dédnagyapám, Wagner Ferenc hősi halálával kapcsolatban történt 1963-as halotti (temetői) bejegyzés bennem még most is több kérdést felvet. Hogyan lehet az, hogy benne semmilyen utalás nincs arra, ami a község által emelt emlékművön viszont szerepel, hogy Wagner Ferenc első világháborús katonaként halt hősi halált. Sajnos a Diósd története c. kötetben sem készült ezzel kapcsolatban egy részletesebb leírás. Szerintem így például nagyon hiányoznak az első világháborúban szereplő diósdi katonák személyes adatai vagy akár a képei is. Természetesen így nem ismerjük az alakulataiknak és a különböző frontokon való szerepléseiknek a pontosabb adatait sem.¹⁰ Talán azért is, mert úgy tűnik, hogy a második-harmadik generációs leszármazottak már nem őrizték meg a világháborús katona felmenőik erre vonatkozó anyagait, vagy akár a velük kapcsolatos szájhagyományokat. Kérdésem még az is, hogy egyáltalán az ebben érintett családtagok miért nem hozták eddig ezeket legalább az ezzel foglalkozó kutatók vagy a történetírók tudomására? Ezeknek a családi irattárakban talán még mindig valahol fellelhető anyagoknak a megtalálása ugyanis még ma is döntően fontos. A HM hivatalos katonai Levéltáraiban manapság ezek az anyagok a legtöbb esetben már ugyancsak nem találhatóak meg. Bizonyság erre dr. Bonhardt Attila ezredes, levéltárigazgató nemrégiben nekem írt levele is. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattár nevében 2014.december 15-én küldött e-mail válaszlevele szerint ugyanis „az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében szolgálatot teljesítő, 1850 és 1899 között született magyarországi katonák katonai anyakönyvi lapjai, valamint a veszteség iratai a második világháború idején megsemmisültek. A budapesti Hadtörténelmi Levéltárban csak az 1900 előtt született tisztek egy részének személyi anyagai, illetve az első világháborúban kitüntetett magyar katonák kitüntetési javaslatainak nem teljes sorozata található. (…) Az Osztrák-Magyar Monarchia teljes veszteségi (sebesülés, hősi halál, hadifogság) nyilvántartása a bécsi Hadilevéltárban található.”¹¹ Dr. Szakály Sándor hadtörténész, a Veritas Történetkutató Intézet igazgatója javaslatára én ezért e-mailben felvilágosítást kértem 2014. november 14-én a bécsi Hadilevéltárban kiküldöttként dolgozó Kiss Gábor századostól, de tőle levelemre még válasz sem érkezett.¹²

Tehát ezért volt alapvetően fontos a Karl család emlékezetében -Wagner Ferenc dédnagyapám fronton történő halálával kapcsolatban a szájhagyományban megőrzött adat. Nagyapám, Karl Béla ugyanis együtt katonáskodott az első világháború során a leendő apósával, Wagner Ferenccel. Karl Béla a szabadságolásakor sokszor hozott tőle üzenetet és vitt neki vissza a frontra csomagot. Szerinte ifj. Wagner Ferenc első világháborús katonaként állítólag mint kőműves, egy kavernában egy megerősített géppuskaállást is épített magának az olasz fronton. Ez telitalálatot kapva eltemette őt és a bajtársait is.¹³

Karl Béla és családja rövid története¹⁴

Wagner Ferenc egykori bajtársa, Karl Béla 1921-ben benősült az ugyancsak régi és sokgyermekes diósdi Wagner családba.

Az első világháborús orosz és olasz frontot megjárt diósdi Karl Béla, foglalkozását tekintve bádogos segéd (25 éves, rk. vallású) és Wagner Julianna (23 éves, rk. vallású), Wagner Ferenc kőmíves és Poizl Mária legidősebb leánya 1921. február 6-án kötöttek házasságot Diósdon.¹⁵ Az anyai nagyapám, Karl (1947-től Udvardi) Béla Budapesten, illetőleg egy téves adat szerint Tárnokon, 1896. április 15-én született Karl József és Friedl Erzsébet gyermekeként. Az ifjú feleség, az anyai nagyanyám, Wagner Julianna két évvel később, 1898. január 30-án Diósd 147. alatt látta meg a napvilágot.¹⁶ Karl Béla házassági tanúja Margit nővérének a férje, a tárnoki Mikulasik Viktor kőműves segéd volt. Az ő egyetlen – általam is jól ismert – leánygyermekük, Margit a közelmúltban, Tárnokon halt meg.

1. Karl Béla, a többszörösen kitüntetett, első világháborús főtüzér

Anyai nagyapám, Karl (Udvardi) Béla már 1914-ben, 18 évesen rögtön a szerb, majd az orosz, és végül az olasz frontra került. Nekem történő elmondása szerint a kiképzése során a nyújtógyakorlatoknál az egyik kiképző parancsnokával, egy hadnaggyal – aki rákapaszkodott! – a nyújtón együtt „pörögtek”, mert olyan erős volt. „Fiam, irigylem az izmait” – mondta neki ez a hadnagy.

A Magyar Királyi Hadilevéltár Személyügyi Nyilvántartó Csoportjaszerint Karl Béla a 41. tábori tüzérezrednél, Veszpémben kezdte a szolgálatát.¹⁷ Háborús érdemei és sebesülései miatt ezalatt háromszor tüntették ki. Nem véletlenül, mivel tüzérségi megfigyelőként mindig közvetlenül az első vonalban tartózkodott. Itt szinte az állandó ellenséges tűzben figyelte meg és távbeszélőn jelentette az ütegének az ellenséges célpontokat.

Ez a 41. tábori tüzérezred valószínűleg együtt, vagy egymás közelében harcolhatott azzal a csapattesttel, ahol Wagner Ferenc mint géppuskás szolgált. Ezért lehettek ők, mint diósdiak, vagyis földiek egymással közvetlenebb, majd később rokoni kapcsolatban.

Budapesten, 1944. szeptember 2-án kelt igazolvány azt is tanúsítja, hogy az 1917. évi 53. számú Rendeleti Közlöny 995. lapoldala szerint, mint m. kir. 41. honvéd tábori tarackosezredbeli tüzér a bronz vitézségi érmet először, majd az 1920. évi 36. számú Rendeleti Közlöny 1073. lapoldala szerint, mint a m. kir. 41. honvéd tábori tüzérezredbeli népfölkelő főtüzér a bronz vitézségi érmet másodszor is megkapta. Végül az 1921. évi 54. számú Rendeleti Közlöny 735. lapoldala szerint, mint a m. kir. 41. honvéd tábori tüzérezredbeli népfölkelő főtüzér a második osztályú ezüst vitézségi érmet is kiérdemelte.

Ez utóbbi kitüntetés már rendkívülinek is számított és csak a különleges hősiességgel harcolók kapták meg azt. Nagyapám kétszer súlyosan megsebesült.

Karl, majd az 1947-es névváltoztatása óta Udvardi Béla az 1950-es évek elején sokat beszélt unokájának, vagyis a szerzőnek az orosz fronton történt első sebesüléséről (Gorlice?), valamint a későbbi olasz fronton (Piávé) való harcairól. Az ottani szelídgesztenyéseket mind ők, mind az olasz katonák „megdézsmálgatták”. A fákat megmászó gesztenyeszedő katonákra mindkét oldalról gyakran ágyúval is lövöldöztek.

Nagyapám elbeszélése szerint a magyar katonák meggyőződhettek az olaszok rendkívüli szokásairól, így az állítólagos „kutyaevési” hajlandóságaikról is.

Mint tartalékos híradós tüzér gyakran szerepelt lövészversenyeken, később már a diósdi lövészegylet tagjaként is. ők az ún. fékpuskáikat otthonukban tartották. Az 1940-es erdélyi bevonulás során már a Komárom É. m. kir. III. honvéd híradó zászlóalj egységével vett részt.

E zászlóalj által 1941. november 26-án kiadott Származási igazolvány szerint Karl Béla „szülőkig bezárólag tiszta keresztény származású”.¹⁸

A Magyar Központi Statisztikai Hivatal 3037/1945. számú írásbeli kérelmére Budapestről, 1945. december 18-án Thiring Lajos miniszteri osztálytanácsos igazolta, hogy Karl Béla az 1941. évi népszámlálás alkalmával kitöltött számlálólapján az alábbi adatokat jegyezte be: anyanyelve: magyar, nemzetisége: magyar. Testvérei viszont az 1941-es népszámláláskor mind németnek vallották magukat. Öccse és húga családostól a diósdi Volksbundba is belépett.¹⁹

2. Karl (Udvardi) Béla és családja élete a második világháború után

Karl Béla kérésére 1947. április 29-én a Magyar Belügyminisztérium családi nevét – az anyai ősei, a diósdi „UDVAY”-ak neve alapján – „UDVARDI”-ra változtatta át.²⁰

Karl Béla és családja 1939. június 1-jén ugyanis Diósdról átköltözött Érdre, ahol textilkereskedést nyitott. Ez a bolthelyiség a ún. Balatoni úton, a későbbi Tanácsház (ma Földrajzi Múzeum) baloldali mellékbejárata mellett volt. A nagykereskedés nyitásához szükséges, 1941. december 29-én kelt Községi Bizonyítvány szerint: „Mielőtt érdi üzletét megnyitotta, Diósdon 15 éven át foglalkozott textilnemű kereskedéssel. Nevezettnek Diósd községben egy lakóháza és szőlője van, így a leendő nagykereskedéséhez megfelelő anyagi fedezettel rendelkezik. Itteni működése alatt jókereskedő hírében állott. Tudomásunk szerint érdi üzlete is jó menetelű. Diósdon előírt adóit mindenkor pontosan fizette. Miről a jelen bizonyítványt kiadjuk.”²¹

Karl Béla már régebben kezdte el a kereskedői működését még édesanyja, Friedl Erzsébet diósdi üzletében. Annak az üzletét teljesen csak az édesanyja, az anyai dédnagyanyám 1927-ben bekövetkezett korai halálakor vette át. Neki is megmaradt az rk. templommal szembeni szülői háznál lévő családi gazdaság: a kisebb szántóföld, a gyümölcsös és az istálló, benne tehenekkel és a lovakkal. Ez nem kis munkát igényelt a csonkán maradt Karl családnál, illetőleg Karl Béla 1921-től Wagner Juliannával kötött házassága révén a család tagjaitól.

1902-ben ugyanis édesapja, Karl József – a 10 éves Ferenc fiát is magával víve – végleg az USA-ba költözött. A vele együtt kivándorolt Karl Ferenc metodista lekészként New Yorkban is halt meg egy leányt hagyva örököséül.²² A Diósdon négy gyermekével (Béla, Margit, József, Emma nevűek) özvegyen maradó ugyancsak anyai dédnagyanyám, Friedl Erzsébet viszont kemény munkával egy Diósd környékén sikeresen működő textilüzlet gazdasági alapját teremtette meg. Nagyapám elmondása szerint Budapestről Nagytétényig közlekedő HÉV-vel vitték el a nagykereskedőktől az árukat. Onnan, ha kellett, kerékpárral is továbbították Diósdra az árukat. Többnyire lovaskocsival szállították azokat tovább a megrendelőkhöz Tárnokra, Sóskútra és főképpen Érdre, így az ottani Fölső (Fő) utcai nagypiacra.

Karl (Udvardi) Béla pedig már a második világháború évei előtt a Fölső utca baloldalán, az akkori nagypiac mellett lévő bognárműhely épületét, a későbbi Weidinger orvoslakást vette meg.²³

3. A Karl (Udvardi) család származása és „diósdfa gyökerei”

Karl Béla édesanyja, anyai dédnagyanyám, Friedl (Örzsébet) Erzsébet ugyan Tárnokon született 1873. január 31-én, viszont édesanyja, Udvardy (Udvay) Örzsébet az ősi diósdi Udvay család leszármazottja volt. Édesapja, Friedl Ferenc azonban kőművesként a messzi szász vagy morvaföldről került Tárnokra.²⁴

A Nagytétényben, 1941. január 16-án kiállított 107/1834. számú anyakönyvi keresztlevél-másolat szerint Udvay Erzsébet keresztneve „ELISABETHA”-ként is szerepelt. Ez az Udvay Erzsébet (vagyis üknagyanyám) 1834. április 8-án született, születési helye: Diós, édesapja a már említett Joannes Udvay plebs, míg édesanyja Susanna Schak volt.

Anyai üknagyapám, Friedl Ferenc kőmíves, aki a szászországi Chemnitz-ből Tárnokra került.²⁵ 1888. július 5-én Tárnokon 53 éves korában meghalt.²⁶

Anyai dédnagyanyám, a tárnoki Friedl Erzsébet (19 éves hajadon) és az Amerikába kivándorolt anyai dédnagyapám, a diósdi Karl József (23 éves szőlőműves) 1891. január 20-án kötöttek házasságot Diósdon. Ugyanakkor a bejegyzett hivatalos lakóhelyük még a férj budapesti munkahelye miatt 1896-ban is Budapest-Kőbányán volt.²⁷ Friedl Erzsébet férje, az Amerikába 1902-ben kivándorolt anyai dédnagyapám, Karl József ugyanis ott templomi segédmunkás, hivatalos nevén „egyleti szolga” volt. Róla pedig még csak azt tudjuk, hogy ő Karl János és Krizsanovics Katalin gyemekeként született Diósdon 1869. június 26-án.

Üknagyapám, Karl János („Joannes coelebs”) pedig az üküknagyapám, az ugyancsak diósdi Karl Jakab 24 éves fiaként jött napvilágra, ugyancsak Diósdon. Üknagyanyám, Krizsanovits Katalin pedig a budaörsi Krizsanovits Márton földműves 22 éves leánya volt.²⁸ Ez a Karl János (Joannes) 1841. november 12-én született Karl Jakab (Jacobus) plebs és az ugyancsak régi diósdi Albecker család Julianna nevű leányának a házasságából.²⁹

A budaörsi Krizsanovits Márton földműves úgyszintén egy régi diósdi családból nősült. ő az ottani Csík család leányát, Zsuzsannát választotta feleségül. Gyermekük, a már említett Krizsanovits Katalin 1842. november 5-én született.³⁰

Epilógus

A krónikarészlet írásakor én, mint a Wagner-Karl-Magyar család hetven

két éves leszármazottja, újra elmentem Diósdra az első világháborús hősi emlékműhöz. Ahol az anyai dédnagyapám, Wagner Ferenc nevét újra meg újra elolvasva azon gondolkodtam el, hogyan is lehetett ő az Osztrák-Magyar Monarchia, de elsősorban Diósd község első világháborús hősi halottja. ő, az egyszerű ősi diósdi iparoscsalád leszármazottja, az a kőműves Wagner Ferenc, akiről tanítója és anyakönyvezetője Fusz József még azt írta 1896-ban, hogy – feleségével együtt – még német anyanyelvűek. ő, aki Karl Béla tanúsága szerint hősiességgel harcolt magyar katonaként, mint géppuskás az olasz fronton. De ugyancsak ezért harcolt hősként a többször kitüntetett anyai nagyapám is, a több nemzetiségi gyökerekkel rendelkező diósdi Karl Béla. ő nekem mindig hangsúlyozta a magyarságát. Hivatalosan és magánemberként soha sem vallotta más nemzetiségűnek magát, így németnek sem, hanem mindig csak „diósdi bácsiként” és jó magyarként ismerték. Ez igazán nagy dolog volt akkoriban! Éppen ezért emlékeztetőül még egyszer szeretném felidézni a többnemzetiségű családunk „diósdfa gyökereit”. Ezek szerint anyai dédnagyanyám, Friedl Erzsébet, az 1891-1927 között már állandó diósdi lakos, a Diósddal szomszédos Tárnokról származott. Édesapja, Friedl Ferenc kőműves, mint különleges tudású iparos viszont a régi morvaországi érchegységbeli Kemnitzből morva-németként került oda. ő volt az, aki ott összeházasodott a régi diósdi magyar-német származású Udvay Erzsébettel.

Anyai dédnagyapám, Karl József pedig régebben magyar-német-szerb (rác) származásúnak tartotta magát. Édesapja, Karl János a német (bajor) származású diósdi Karl Jakab plebs és az ugyancsak német Albecker Julianna gyermekeként, már mint német szerepelt. Ez a még csak német gyökerekkel rendelkező Karl János vette feleségül a budaörsi magyar-szerb (rác) származású földműveslányt, Krizsanovits Katalint.

A Friedl anyai dédanyám tehát magyar-morva-német, míg férje, az Amerikába elvándorolt anyai dédnagyapám, Karl József pedig magyar-német-szerb (rác) származású volt. A két család távolabbi gyökerei már az Érd környéki Tárnokra, Diósdra és Budaörsre (Nagytétényre?) vezettek el.

Ezek a diósdi magyar-német származású Karlok eredetileg – mint a többi régi diósdi telepesek – mind szőlőművesek voltak. A tárnoki morvanémet Friedl család Ferenc nevű tagja viszont kőművesként szerepelt, mint a diósdi magyar-német Wagner család több tagja is. Nagyanyámnak, a diósdi német-magyar eredetű Wagner Juliannának az eredeti szakmája már nem szőlőműves, hanem gyári varrónő volt.

Az első világháborúban főtüzérként harcoló és a háború poklát túlélő nagyapám, a diósdi Karl (Udvardi) Béla bádogos és repülőgépszerelő szakmával rendelkezett. József nevű öccse viszont szakácsmesternek tanult. Karl Béla idősebbik leánya, Júlia (Julianna) még 1921-ben Diósdon született. ő a családdal együtt 1939-ben, mint a textilüzletük vezetője, Érdre került.

Az 1942-ben már férjezett, majd a második világháború során hamarosan özveggyé váló Magyar Kálmánné, született Karl Júlia volt az én édesanyám.³¹ 2003-ban bekövetkezett haláláig többször is felkerestük vele a Wagner és Karl család Diósdon még élő tagjait. Vele többízben jártunk az ottani országút melletti köztemetőben található, a mostani Visszaemlékezésben szereplő őseink sírjainál.

1997-1998-ban a névrokon történetíró, Wágner Ferenc által Diósdon szervezett előadásaim során még találkozhattam anyám ott élő unokatestvéreivel. Mátyással és Bélával – a hősi halott dédnagyapám, Wagner Ferenc unokái közül kettővel – megbeszéltük akkor azt is, hogy közösen folytatjuk majd a családunk diósdi történelmi hagyományőrzését.

Legyen viszont most ez a mi diósdi Wagner-Karl családunk első világháborús hőseiről szóló Visszaemlélkezés az összes első világháborúban meghalt diósdi katona számára is egy memento mori.